'sweetheart

elrontottam. hurrá nekem! csak úgy lazán tettem tönkre másik tizenhét gyerek munkáját, feláldozott szombatjait, délutánjait. és ami a legfrusztrálóbb senki, de SENKI nem szidott, kiabált velem. pedig megérdemelném a közutálatot. majd a kémia-fizika tanárom! tőle majd megkapom, és tűrni fogom. kiérdemelnék egy nyilvános kivégzést.

ma lesz a bál, másfél óra múlva már ott kell lenni. halálra izgulom magam, számolom a perceket. még ki kell festeni a körmöm, a hajam már délelőtt meg volt csinálva, a smink is kész. nem sokat segít az, hogy az apukám azt mondogatja, hogy el fogom rontani, elbotlok, és ráesek a svédasztalra a bécsi keringő közben. mondjuk elképzelhető, mert a bénaságom és a magassarkú cipő pont elég egy ilyen jelenethez. na majd meglátjuk!

még mindig csak esik, és esik a hó. állandóan fázom, és az arcomba fújja a havat a szél. be fogok bújni a takaró alá, és nem leszek hajlandó addig kijönni, míg minimum nem lesz tizenöt fok.

ha ma délután leesik az a félméteres hó, amit ígértek, akkor kiabálni fogok.

egy hetet vagyok itthon a betegségem miatt. ebben az egy hétben egyetlen egy rajzot sem készítettem a közelgő - március 1-2- alkalmasságira, ahová 8-10 db rajzzal kellene megjelenni plusz egy tanulmány rajzzal. már ismerem magam annyira, hogy tudom, az utolsó napokban fogom megcsinálni a felét, és undorítóak lesznek a sietség miatt. de délután próbálom magam rávenni, mert a 10-ből amit terveztem készen van fél. az igazából be lenne fejezve már régen - megjegyzem Twiggy az- ha a müllerbe árulnának fehér gombfestéket. de nem nem árulnak, és én lusta vagyok elmenni a papírboltba ezért. de nemsokára úgy is megyünk a textilfilcért, és akkor veszek azt is. unalmamban sokat beszélek- írok- láthatjátok. ( mármint nekem ez sok) ilyenkor szoktam mindenkit úgy lefárasztani, hogy nagy ívben kikerülnek.