'sweetheart

beköszöntött a tavasz, rózsaszín mámorban úszom. 

sokat változtam ebben a kicsivel több, mint egy évben. félig-meddig rájöttem kik az igazi, és kik a hamis barátaim. valószínűleg felvettek a tömörkénybe, szóval vigyázz szeged.

lassan elsírom magam.nem fogok ide tovább írni. nem törlöm, de nem fogok írni. lehet hogy egy-egy gyenge pillanatomban mégis visszajövök.

itt állok most tizennégy évesen  lenőtt frufruval, pöttyös harisnyát-húzogatós bőröndöt-sálat vadászva, bekerülve egy antológiába, tele reményekkel, hatalmas álmokkal. 

mindig úgy éreztem, hogy nem vagyok idevaló. nincsenek olyan mély gondolataim, mint a legtöbbeknek és ez igazán zavar. ezért kerültem az ide való blogolás. de... talán mégis egy kicsit idetartozom.

ma sírva rohantam be a lányvécébe. túl sok volt ez nekem. oké, hogy azt mondtam, hogy nem akarok utána futni, de ehhez még idő kell, hogy végleg elszakadjak tőle. és most az egyik "barátnőmmel" nyalták-falták egymást. ezek után, van képe megkérdezni, hogy mi bajom. szeretném, ha a barátja is látná, hogy mit csinál. szégyentelen *****.

szeretném minél előbb elhagyni ezt a helyet.

megvolt az alkalmassági. és imádom, imádom, imádom azt a helyet! az Alkotóház-azt hiszem ez a neve- pont a Tiszára néz, az új épületben voltunk, és gyönyörű helyen van. valószínűleg fel is vesznek, mert az én csoportomban -kb 10 ember volt egy csoportban-ketten voltunk jobb rajzosok.

olyan nyugalmat éreztem, amikor vége volt a vizsgának, ahogy elhaladtam a Dóm tér mellett, amit nagyon ritkán. igen, szegedi leszek. azt hiszem.

pénteken megyek alkalmasságira, igazán még nem félek, de majd fogok.

hazafelé sétálva elgondolkoztam, hogy meg kellene változtatni az életem. csak így, mától. célokat kitűzni. és letenni Róla. túl régóta nem történik semmi, én csak várok és várok. amit tehetnék az, hogy bevallom neki, de ez maximum akkor tenném meg, ha begyógyszereznének, illetve ha csak pár napom maradt volna az életre. de amíg ezek a feltételek hiányoznak, én egy gyáva nyúl vagyok. azok után, amit ma tett, szeretném kerülni. mert inkább őt veszítsem el, minthogy a barátnőmmel kezdjek el cirkuszolni. mondjuk nem tudom, hogy visszakapnám-e ezt tőle. valószínűleg nem. 

néha nagyon úgy érzem, hogy nem illek oda. gyakran előfordul, hogy nem tudok bekapcsolódni azokba a témákba, amiről beszélgetnek. vagy egyszerűen nem érdekel. őszintén, nem sok mindenkivel fogom tartani a kapcsolatot. és néha olyan, mintha beskatulyáznának. hogy én nem szeretem azt a zenéket, filmeket, ésezért ilyen, meg olyan ember vagyok. de kérem! magadat sem ismered eléggé. 

és még eldöntöttem, hogy sokat fogok beszélni, és majd szólnak, ha untatom őket. kiabálni fogok, táncolni fogok, hülyeségeket mondok, kitörök a skatulyámból.

megint beteg vagyok, valószínűleg azért, mert olvadozik a hó, és melegszik az idő, a bacik szabad utat kaptak. vicces, hogy még akkor sem voltam beteg, amikor -10°C ettem jégkrémet az utcán, egy szál pólóban feküdtem a hóban, vagy egész nap csuromvizes zokniban caplattam. nagyon utálom a telet.

most, hogy így itthon vagyok- nem, nem rajzolok, ugyan minek? hisz van még egy teljes hetem 6 rajzra. ugyan, kérem!-tervezgetem a jövőmet. úgy gondolom, hogy mesekönyv illusztrátor leszek, és egyszer kiköltözök Szingapúrba. igazából azért Szingapúrt választottam, mert 

• meleg van egész évben
• angolul beszélnek
• Ázsiában van
• és ott a legvalószínűbb, hogy jól fog menni a saját boltom.